Összefoglaló
- a szabadság tervezése és kiadása a duális képzőhely mint munkáltató felelőssége
- az iskolai szünetben végzett szakirányú oktatás nem pótolja a hiányzó szabadságot
- a szabadságkeret kimerülésének következményeit a duális képzőhely viseli
A szabadság kiadása és a szabadságkeret kimerülésének következményei
A szabadságot nem a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy (együtt: szakmát tanuló) veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Ha elfogy a szabadság, az arra utal, hogy a munkáltató a szabadság kiadása során nem megfelelően tervezett, és ennek következményeit neki kell viselnie, például a szakmát tanuló saját költségén történő mentesítésével.
A szakirányú oktatás időtartama alatt a tanulók nem vehetnek ki korlátlanul szabadságot saját döntésük alapján, hiszen ez egyúttal hiányzást is jelent a szakirányú oktatásról, amely tanügyi szempontból csak megfelelő indok és igazolás esetén minősül igazoltnak.
Emellett a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint is csupán évi 7 munkanap az a szabadságmennyiség, amellyel a munkavállaló maga rendelkezhet.
Miért nem megoldás az iskolai szünetben történő szakirányú oktatás?
A túl kevés szabadságra nem megoldás behívni a tanulót szakirányú oktatásra az iskolai szünetben, mert a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) 84. § (2) bekezdése értelmében ugyanannyi szabadidőt kell helyette biztosítani.
„A duális képzőhely a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon, valamint az őszi, a téli és a tavaszi szünet időtartama alatt a tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt szakirányú oktatásra csak a rendeltetése folytán e napon is működő szakirányú oktatási helyen veheti igénybe. Az igénybe vett idő helyett – lehetőleg a következő szakirányú oktatási napon – ugyanolyan mértékben kell szabadidőt biztosítani.”
A szabály gyakorlati következménye
Ennek megfelelően az iskolai szünetben teljesített szakirányú oktatással nem növelhető a szakmát tanuló tényleges képzési ideje, mivel a felhasznált idő helyett később ugyanannyi szabadidőt kell biztosítani.
KRÉTA-kezelés
Ilyen esetben a KRÉTA-ban az órarendet arra a napra kell rögzíteni, amikor a tanuló ténylegesen részt vesz a duális képzésben, és azt a napot üresen kell hagyni, amikor nem, hiszen ezeken a napokon nem hiányzik a képzésről, hanem számára a szakirányú oktatás másik napon került megszervezésre.
Lehetséges munkajogi megoldások a szabadságkeret kimerülése esetén
Amennyiben a munkáltató a szakmát tanulót az iskolai szünetben a kimerült szabadságkeret miatt a rendelkezésreállási és munkavégzési kötelezettség alól mentesíti, erre Mt. 55. § (1) bekezdésének m) pontja kínál lehetőséget, figyelemmel arra, hogy a munkaviszonyra vonatkozó különös szabályt jelen esetben az Szkt. 84. § (2) bekezdése tartalmazza.
Alternatív megoldásként a munkáltató az Mt. 147. § (1) bekezdése alapján állásidőt is fizethet.
Mindkét megoldás közös jellemzője
- munkabér jár a szakmát tanulónak;
- a munkabér távolléti díj vagy állásidőre járó alapbér formájában illeti meg;
- a duális képzőhely szociális hozzájárulási adókedvezményre nem jogosult.
Az igazságos gyakorlat kialakításának felelőssége
Az, hogy a fentiek alkalmazása ne eredményezzen igazságtalan helyzetet, a munkáltató, azaz a duális képzőhely felelőssége.
Ha ugyanis engedi a szakmát tanulónak, hogy a szakirányú oktatás idején kívánsága szerint vegyen ki szabadságot, majd az iskolai szünetekre szabadság nélkül is távolléti díjat fizet számára, az valóban igazságtalan azokkal szemben, akik nem hiányoztak önkényesen a szakirányú oktatási napokon.
A megfelelő megoldás
A megoldás:
- a szoros és szigorú szabadságtervezés;
- a szakirányú oktatási napokon történő szabadságkiadás korlátozása és szabályozása;
- a munkaügyi és tanügyi szempontok együttes érvényesítése;
- tanulók esetén a hiányzás tanügyi következményeinek figyelembevétele [Szkr. 155. §, 163-164. §];
- képzésben részt vevők esetén a felnőttképzési szerződés hiányzásra vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevétele.
Alkalmi, váratlan okból történő igazolt hiányzás
Alkalmi, váratlan ok miatt történő igazolt hiányzásra – a tanügyi következmények mellett – az Mt. 55. § (1) k) pontja alapján kerülhet sor.
„(1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól
- k) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára.”
A szabály alkalmazása a gyakorlatban
Ennek a szakasznak az alkalmazása olyan kérdés, amely helyben szabályozható. A duális képzőhely figyelembe veheti saját munkaügyi szabályait, illetve tanulók esetén az iskolai házirendet is.
A helyi szabályozás meghatározhatja például, hogy tanévenként vagy félévenként legfeljebb hány nap igazolható ilyen módon. Kiskorú tanuló esetén a szülő nyilatkozata, igazolása a duális képzőhelyen is szükséges.
A munkáltató mérlegelheti azt is, hogy egy adott esetben engedélyezi-e a hiányzást, például orvosi vizsgálat céljából, vagy annak munkaidőn kívüli megszervezését várja el.
Tanügyi szempontból fontos, hogy a hiányzások mértéke ne veszélyeztesse a tanulmányok teljesítését. A hiányzás indokoltságának megítélése ugyanakkor a munkáltató mérlegelési körébe tartozik.
Az igazolás módja
- Ezen hiányzásfajta ad hoc jellege miatt az igazolás nem feltétlenül egységesíthető,
- fiatalkorú esetén a szülő igazolhatja a hiányzást;
- nagykorú esetén a szakmát tanuló maga is igazolhatja azt az ok leírásával.
Különbség a szabadsághoz képest
Lényeges különbség a szabadságkiadáshoz vagy szabadságkivételhez képest, hogy az ilyen módon igazolt órákra vagy napokra távolléti díjat nem kell fizetni, és egész napos hiányzás esetén a biztosítási jogviszony is szünetel.
